Komoróczki Dóra:
A szelén klinikai jelentősége
A szelént 1817-ben fedezték fel, a periódusos rendszer 34. eleme. Eredetileg mérgezőnek tartották, azonban a XX. század közepén kiderült, hogy nélkülözhetetlen nyomelem, igaz, csupán mikrogrammnyi mennyiségekben lehetséges és szükséges adagolni.
Többek között az antioxidáns védelemben és a pajzsmirigy hormon metabolizmusban résztvevő enzimek alkotóelemeként fontos szerepet tölt be a szervezet működésében. Az emberi szervezetben mintegy 3-14 mg található belőle, többsége a vesében, májban, hasnyálmirigyben, herében, szívizomban raktározódik. Az antioxidáns hatású glutation-peroxidáz enzim nélkülözhetetlen összetevője, hiányában ugyan termelődik az enzim, de feladatát nem képes ellátni. Súlyos hiányállapotban Keshan betegség (endémiás szívizomgyengülés) alakul ki. Szelén-hiányban elégtelen lehet a szív- és vázizomszövet működése is, valamint fokozódik a kadmium és az ólom toxicitása.